[09.05.19.]

 AKTUÁLIS AKCIÓINK A CÉGINFORMÁCIÓ MENÜPONT ALATT TALÁLHATÓK!

 RÖVID INFORMÁCIÓ NÉHÁNY TERMÉKÜNKRŐL

 

• "A Kashmír"

 Az indiai Kashmír állam világhírű, hagyományosan finom kecskegyapjúból készített kelméje. A sajátos mintázatukról és selymes fényükről felismerhető lakástextilek, stólák, kendők óriási színválasztékban kerülnek ki a szövőmesterek kezei alól. A kasmírszövés már a XVI. századtól létezik, alapjait egy XV. századi kasmíri uralkodó vetette meg. A legkorábbi darabok minta nélküliek. Korábban aszerint is osztályozták, hogy házi, vagy vadkecske (Capra hircus) gyapjából készült-e. A kasmírgyártás európai elterjedése komoly konkurenciát jelentett a hagyományos indiai iparág számára. A XX. században az indiai kormány erőfeszítéseket tett a minőségi, kézi szövésű termékeket gyártó kasmíripar feltámasztására.

• "A Pashmina"

A pasmina perzsa eredetű szó (pashmineh), jelentése gyapjú.
A pasmina gyapjú a Himalájában 12 ezer láb magasság fölött legelő hegyi kecskék nyakszőrzete, melyet általában a tavaszi időszakban hullatnak el. A nepáli emberek már évszázadok óta összegyűjtik ezeknek a kecskéknek a bokrokon fennakadt szőrcsomóit, mely különleges, ritka alapanyaga a jellegzetes sálaknak, kendőknek.
Pasminának nevezik azokat a különleges, értékes sálakat, kendőket, stólákat, melyek egészben vagy részben pasmina gyapjúból készülnek. A tradicionális pasmina sálak általában három méretben kaphatóak: sál (kb. 30 x 150 cm), stóla (kb. 70 x 200 cm), illetve nagyobb kendő (kb 90 x 200 cm). Nepálban a sál méret volt az elterjedt, mivel a buddhista tradíció részét képezi valakinek "sálat akasztani a nyakába".
A 100%-os pasmina gyapjút selyemmel szokták vegyíteni. A legnépszerűbb pasmina sálak 70% pasmina gyapjúból és 30% selyemből készülnek, de az anyag fényesebbé, selymesebbé, levegősebbé tétele kedvéért elterjedt az 50-50%-os, illetve a 30% pasmina – 70% selyem változat is.

• Tibeti hangtálak (éneklő edények)

Általában hétféle fém ötvözetéből készült tibeti kézműves termékek. Az egyre ismertebbé váló hangterápia kellékei. A tibeti eredetű kezelést mára az európai ember igényeihez igazították. A különböző méretekben kapható és különféle frekvenciákkal bíró edények rezgései harmonizálják testünk energiáit, feloldják a stressz okozta feszültségeket. A hangok gyógyító hatása régóta ismert, harmonizáló hatásuk a testünkben lévő víz közvetítésével érvényesül. A tibeti hangtál a modern természetgyógyászat "újrafelfedezettje". Mellékhatások nélkül hangolja a szervek "sejtrezgéseit" az eredeti frekvenciára, energetizálja a különböző csakrákat.   A több ezer éve használt hang-rezgést kibocsátó hangtál, gong, csengő stb., Peter Hess fizikus által került a látókörünkbe (szélesebb körben, Európában).
A fizikus a hangok, rezgések emberi szervezetre való hatásával kísérletezett, és amint a sejtek, szervek regenerálásának lehetőségét meglátta, eszközöket keresett melyek természetes hangon, több frekvencián képesek rezegni, helyettesítve egy zenekart. A Nepálban készült hangtálak tizenkét fémet tartalmazó ötvözete magukban foglalják naprendszerünk bolygóinak asztrológiai sajátosságait, „rezgéseit”.
Mit mondanak a rezgések természetéről az ősi alaptanítások?
A világ szinte összes ősi kultúrájában ismerték valamilyen formában a rezgések törvényeit. Ismerték és alkalmazták a tibetiek, kínaiak, az ősi egyiptomiak, a görögök, a japánok, sőt az ausztrál őslakosok is tudatában voltak a rezgések gyógyító erejének. E csodálatra méltó kultúrákban az emberek harmóniában éltek a természettel, s mintegy hozzá tudták magukat kapcsolni a föld és a teremtmények természetes energiáihoz. Úgy hitték ugyanis, hogy a világmindenség egy élő organizmus, mely életerővel, finom energiafolyamokkal van megtöltve, s ez az egyetemes energia minden élet fő alkotóeleme. Az összes keleti filozófia, gyógyászati eljárás alaptanítása, hogy ha az ember harmóniában él a természet törvényeivel, úgy egészséges és kiegyensúlyozott lesz, mivel az életenergia szabadon és egyenletesen tud áramolni a testben. Egyértelműen a gátolt energiaáramlást tették felelőssé a megzavart energiaegyensúlyért, az érzelmek labilitásáért, a haragosság, félelem, idegesség, szomorúság kialakulásáért. Ezek a negatív érzelmi állapotok ugyanis gyengítik a testet, és támadhatóvá teszik azt a betegségekkel szemben.

• Az indonéz bútorgyártás

Balin, Jáván és Indonézia más szigetein sokan élnek a bútorgyártásból. Számos európai befektető is nyitott itt üzemet, hiszen a helyben növő, elsőrangú alapanyag, a teakfa és a mahagóni mellett rengeteg ügyes kezű, tehetséges és európai viszonylatban olcsón dolgozó asztalosmester áll rendelkezésre. A gyarmati idők előtt az őslakosok nem használtak bútorokat, s ez szinte a mai napig így van. Mégis, Indonézia a 17. század óta bútorgyártó "nagyhatalomnak" számít. Ekkor a Kelet-Indiai Társaság telephelyeket létesített a gazdag természeti adottságokkal megáldott szigeteken. A társaság csődje után a holland állam gyarmata lett a legtöbb környékbeli terület. A helyiek ekkoriban tanulták meg a bútorgyártás alapjait. Később az európai stílust helyi motívumokkal ötvözték.

• Az indiai kézi szövésű lakástextil

A textilipar jelenleg nagyon erős Indiában,  több millió embert foglalkoztat, és nagyon szerteágazó. A textilipar újraéledése a modern India ébredésével összefüggő folyamat volt. Gandhi szorgalmazta a házi szövés-fonás újraélesztését. A hagyományos, kézi készítésű termékek India egyes tájegységeinek, államainak megfelelően is változóak, és rendkívül sokszínűek. A modern lakásberendezésnek egyre inkább részét képező szőttesek, ágytakarók, lakástextilek, kelmék és selymek ma is felveszik a versenyt a teljesen gépesített, tömegtermékeket gyártó textiliparral. A legdivatosabbak ma a keralai csíkos, kézi szövésű pamut, és exkluzív bársony ágytakarók, a különböző festési és nyomódúcos eljárásokkal készült patchwork és batik termékek, a selyem-, aranyhímzéses és flitteres lakástextilek.

• "A Selyem"

A selyemiparban a "Bombix mori" selyemlepke hernyója által kiválasztott proteintartalmú szál. A selyemkészítés Kínából indult el. Írásos forrásokban már az i.e. III. évezredben említik. A kínaiak sokáig őrizték a selyemkészítés titkát, Kínán kívül csak az i. sz. 6. századtól sikerült selymet előállítani. A kereskedelmi útvonalak Kínából Indiába, Turkesztánba, Perzsiába és a Római Birodalomba tartottak. Később meghonosodott a selyemgyártás Indiában és Japánban is, majd Szíriában, Egyiptomban és Görögországban. Kr. u. a 6. századtól már Európában is tenyésztették a selyemhernyót.
A selyemszál anyaga a fibroin nevű fehérje. A selyem minden gubóban folytonos szál, s 600-900 méternyi használható fel belőle!

• "A Batik"

Népművészeti eljárás a Távol-Keleten. A batikolás az anyag díszítése oly módon, hogy az anyag bizonyos részeit forró viasszal lefedik. Ezután a tetszőleges színű festékbe merítik. A viaszréteg eltávolítása után az előbb lefedett részeken előtűnik az anyag eredeti alapszíne és a megrajzolt minta.
A batik szó jávai eredetű, jelentése "írni", "rajzolni", "festeni".
A batik szabadrajz után készül. Minden batikmunka egyedi, eredeti mű! Sokáig ritkaságnak számítottak ezek a darabok, és az előkelők viselete volt. Mióta elterjedt a nyomódúcos eljárás, jelentősen gyorsabbá és olcsóbbá vált a batik textilek és lakástextilek gyártása.

• "A Nemez"

A textilkészítés talán legősibb módja a nemezelés. Hazája Közép-Ázsia. Ahol a nomád pásztorkodó életforma fennmaradt valamilyen formában, ott napjainkban is az élő népművészet egyik ága. A nemez alapanyaga a juh gyapja. Lúgos kémhatású (szappanos) vízzel, gyúrással készítik. Újrafelfedezése az 1960-as, 1970-es években történt, amikor néprajzkutatók indultak Közép-Ázsiába és Törökországba. A "hippi-korszakot" követően az iparművészek is megismerkedtek az anyaggal. Mára divatos, fiatalos lakástextilek, táskák, használati tárgyak és egyéb kézműves termékek alapanyaga, melyek "ethno"-s hangulatukkal mégis fiatalosan modernek.

•  Japán kézműves termékek - A "Banko Teáskannák"

A "Banko" termékek eredeti japán kézműves termékek. Mitsuki Itoh úr már 38 éve gyártja a különleges kerámiákat, melyek között találhatunk jellegzetes vörös és barna teáskannákat, csészéket. A japán teázás művészetének kellékei Mitsuki úr saját "fejlesztései". A kerámiakészítést édesapjától tanulta, s a családi mesterséget tovább űzve, saját műhelyét megnyitva egyedi termék megalkotására törekedett.

• "A Bizsu"

A bizsu szó francia eredetű (bijou), jelentése "ékszer", "ékkő". Összefoglaló néven jelenti mindazokat az ékszereket, melyek nemesfémek és drágakövek helyett egyszerűbb, ám nem kevésbé dekoratív és szép anyagokból készülnek. Ily módon készítése sokkal ősibb, mint gondolnánk. A bizsu készülhet kövekből, szaruból, különböző fémötvözetekből vagy pl. üveggyöngyből. A gyöngyfűzés kezdete az őskorig vezethető vissza. Akkoriban még agyagból, csontból, kagylóból készítettek ékszereket. Későbbiekben már borostyánt, üveggyöngyöt, vasgyöngyöt is használtak. Az  üveggyöngy gyártását már Egyiptomban is magas fokon művelték. Az ókori Egyiptomból máshova is eljutott a mesterség. A római császárság idején alexandriai műhelyek, majd Velence lett a gyöngygyártás és -kereskedés központja. Amerika felfedezésével az indián kultúrának is része lett a gyöngy. A Távol-Keleten és Indiában is a kézműves hagyomány része a gyöngyékszer készítés, valamint a gyöngyökkel való díszítés, s "indiai gyöngynek" hívjuk a cifra, színes, kézi készítésű üveggyöngyöket.

• "A Mágneses karkötők"

Nemcsak szép, de gyógyít is! Az ázsiai gyógyászatban már évszázadokkal ezelőtt felismerték a mágneses mezők jótékony hatását. A teljesítmény növelésére, a szervezet öngyógyító mechanizmusainak aktivizálására használják. Megbetegedés esetén a sejtek mágneses tere sérül, melynek következtében öngyógyító mechanizmusa lelassul. A mágneses karkötő gyógyító ereje abban rejlik, hogy helyreállítja a sérült mágneses teret. Jó hatással van migrénre, reumatikus és ízületi fájdalmakra, fáradtságra, depresszióra, keringési problémákra, bőrbetegségekre és egyéb fájdalmakra. Serkentőleg hat a vérkeringésre, felgyorsul a létfontosságú anyagok beépülése és a káros anyagok ürülése. Nincs mellékhatása, tetszőlegesen viselhető és dekoratív!

• "A füstölők"

A füstölőgyártás ősi hagyományának egyik központja India. A füstölőpaszták készítéséhez ében-, teak- és szantálfát, pézsmát, sáfrányt, mirhát és egyéb fűszereket használnak, ezekbe sodorják a bambuszpálcákat.   A füstölők az egész világon a vallásos és mágikus szertartások szerves részét képezték és képezik a mai napig. A régiek hittek abban, hogy bizonyos illatok vonzzák a jó, illetve taszítják a rossz szellemeket. Ősi hiedelem az is, hogy a füstölő felemelkedő füstje felviszi a könyörgést az égbe, az istenekhez. Ezenkívül a füstölő segít megteremteni az elmélyült meditációhoz vagy az imához leginkább megfelelő légkört. Az illatok meghatározhatják hangulatunkat, közérzetünket, emellett egészségvédő és nyugtató hatással is rendelkeznek. Tiszta gyógynövényekből, virágolajokból és fűszerekből készülnek.